2013. december 19., csütörtök

Szűzanyánkhoz


Mária, Mária!
Mennyei szép hajnal,
Kit szépen köszöntött,
Gábriel Arkangyal.

Mária, Mária!
Mennyei szép rózsa,
Kinek jó illatján,
Szívünk meggyógyula.

Mária, Mária!
Gyászban is Fényesség,
Árva magyaroknak,
Te vagy az ékesség.

Mária, Mária!
Angyalok Asszonya,
Tenger szép csillaga,
Mennyország ajtója. 

2013. december 14., szombat

Keresztes Szent János - San Juan de la Cruz


János alig volt kétesztendős, amikor atyja meghalt, és édesanyja, három gyermekével együtt, a legnagyobb nyomorúságba került. Ennek ellenére Katalin asszony legkisebb fiát, Jánost iskolába járatta Arévalóba, mert észrevette tehetségét.
Jánosnak tanulnia kellett, csakhogy édesanyja a tanulás költségeit nem tudta fedezni. Ezért a jezsuiták kollégiumába került, ott tanult, de többfelé szolgált, hogy fenntarthassa magát. Ismételten megpróbálkozott valamilyen mesterség elsajátításával, de mindig kiderült, hogy ehhez nincs tehetsége. Adottságai a könyvek felé irányították, s a szíve az Egyház szolgálata felé vonzódott. Egy ispotály alapítója, amikor fölismerte János tehetségét és nemes szándékát, elhatározta, hogy viseli tanulásának költségeit, s megígérte, hogyha pappá szentelik, kórházi lelkészként fogja alkalmazni. Csakhogy Jánosnak soha nem volt ahhoz hajlandósága, hogy életét mások által megszabott irányban és utakon folytassa. Mint atyja, ő is maga akarta meghatározni sorsát. Döntését, amellyel egy határozott hívásra válaszolt, semmi sem befolyásolhatta. Ennek megfelelően egy szép napon belépett a medinai kármelitákhoz.
A kolostorban élő testvérek reménykedve néztek az ifjú novíciusra. Továbbtanulásra szánták, s miután megvizsgálták képességeit, a Salamancai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a teológiát. Mikor aztán fölszentelése után a kármelita rend úgy vélte, hogy rendelkezhet vele, János közölte elöljáróival, hogy elmegy karthauzinak. De éppen ekkor - -látszólag véletlenül, valójában a Gondviselés bölcs jóságából -- találkozott Avilai Szent Terézzel, és ebben az egy esetben a mások akaratát oly kevéssé követő János fejet hajtott, és Teréz tanácsa szerint végképp elkötelezte magát a Kármellel. Kinyilvánította, hogy kész megmaradni a kármelita rendben, azzal a föltétellel, hogy - és az eszmét Szent Teréziától vette át - biztosítják számára a rend eredeti szigora helyreállításának lehetőségét. János 1568. november 28-án érezte először, hogy megragadja lelkét az az ideál, amely később a Keresztes Szentet formálta belőle: a sarutlan kármeliták ideálja. A megvalósításhoz a dorvelói kolostor alapításával fogott hozzá, s hamarosan további kolostorokat alapíthatott. Egymást követték a mancerai, a pastranai kolostor, az alcalai egyetemi kollégium - s közben megmutatkozott, hogy ez az önfejűnek látszó és mindig egyéni útjait kereső szerzetes milyen kiváló szervező. Tevékenységének, amely mindig a megújított szerzet szolgálatában állt - és a rend tagjai atyjuknak és nevelőjüknek tekintették őt -, csak a halál vetett véget. Ez az ,,égi és isteni ember'', ahogy Szent Terézia nevezte, miután öt évig gyóntató volt az avilai Megtestesülésről nevezett kolostorban, kiváló lelki vezetőnek bizonyult, aki szenteket tudott nevelni. A renden belül azonban az elméleti és joghatósági viták odáig fajultak, hogy Jánost a testvérei a toledói konventban egy cellába zárták és rabként tartották fogva. A cella végtelennek látszó sötétségét arra használta föl, hogy megrajzolja saját lelke képét. Mikor végre elhagyhatta börtönét, magával vitt egy iskolás füzetet tele olyan tájak és jelenetek rajzaival, amilyeneket ugyanebben az időben és ugyancsak Toledóban El Greco festett. A dolgok természetes rendje szerint vad és keserű szavakat várnánk tőle haragja és keserűsége kifejezésére a kegyetlen bánásmód miatt. Ehelyett, mintha mindez nem is vele történt volna, derűsen rajzolja és festi a szabadság diadalát, melyet nem lehet sem börtönbe zárni, sem megbilincselni: a szeretet szabadságáét.
Keresztes Szent János egészen egyedülálló jelenség. Egész irodalmi termése önéletrajz természetű, és telve van fennkölt érzésekkel és optimizmussal. Meggyőződésének ereje és következetessége, a könnyedség, amellyel meghatározásait fogalmazza, és mindenekelőtt a biztonság, amellyel az életszentség szabályait a semmiből megformulázza -- mindezekből egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, akinek e földi élet, annak minden szenvedélye, s általában az emberi élet kalandja nem más, mint teljesen járulékos mozzanat az egyetlen lényegeshez: eljutni mindenáron az Istennel való egyesülésre, és a hozzá vezető átalakulásban élni.
Keresztes Szent János az Istengyermekek tökéletes szabadságának a Szentje. Egész élete liturgia, amelyben minden emberi valóság énekké és költészetté vált.
Már egészen kis korában különleges módon tapasztalta, hogy Isten ajándékaként a Szűzanya rendkívüli oltalma alatt áll. Kétszer is megtörtént, hogy játék közben vízbe esett, és a Szűzanya, amikor hozzá fohászkodott, eljött és kimentette. Ugyanígy csodálatos módon menekült meg, amikor fiatal klerikus korában egyszer fal omlott rá.
Ennek a Szentnek, akinek az útja a sötétségből vezetett a világosság felé, a halála - illő módon - éjfélkor következett be. De ez az éjfél csodálatosan fényes volt: az egyik testvér látta, hogy a mennyezetről az ágy fejénél egy fényes gömb ereszkedik alá, majd végighalad a test fölött és megáll a lábánál. Húsz lángot látott, amelyek egyetlen fényességgé egyesültek. Ez a fénygömb annak a világosságnak volt a jele, amely minden döntését megvilágosította: annak az egyetlen igennek, amellyel Isten izzó szeretetére válaszolt.
1726-ban avatták szentté, ünnepét 1738-ban vették föl a római naptárba, november 24-re. 1969-ben áthelyezték december 14-re.


2013. december 13., péntek

Szent Lúcia

A szicíliai Siracusában született, a város egyik legelőkelőbb családjában. Midőn elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire fekvő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulást kérjenek, a leány álmot látott: Ágota jelent meg neki, és megkérdezte, miért a messzi sírnál kérte a gyógyulást, saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte „húgának”, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa épp oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának az ő vértanúsága által.
Kérte édesanyját, hogy ne kelljen férjhez mennie, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Elkérve örökrészét, szétosztotta a szegények között. A legenda szerint pogány vőlegénye bosszúból bíróság elé állíttatta Lúciát, mert elesett a házasságtól és a hozománytól. A bíró – hasonlóan, mint Ágota esetében – parancsot adott, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg Lúciát, ha nem akar férjhez menni. Ám a Szentlélek Lúcia segítségére sietett: oly nehézzé lett a teste, hogy nem tudták megmozdítani (ötven ökörrel sem!). Kínzásoknak vetették alá, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül karddal döfték át torkát. Nem halt meg azonnal; még tanította az embereket. Csak azután halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
A középkorban Lúcia a legkedveltebb Szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodnak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (minthogy neve a Lux, fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozók: így a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek. Legendájából írók, költők és festők merítettek ihletet.
A Szentet gyakorta ábrázolják a mártírok pálmájával, a lábánál ökörrel. Sajátos attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem vagy két szemet virágzó leveles ágacska.
"December 13-a, Luca napja igen kedvelt a magyar néphagyományban; hiedelemvilága azonban csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz alakjával és legendájával" – írja Bálint Sándor. A számos, Luca-napi népszokás közé egymásnak ellentmondó és pogány elemek is keveredtek: így lett Luca napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, az állatokra, sőt az emberek egyéni sorsára (férjjóslás, boszorkány keresés, Luca széke) próbáltak jövendölni. Luca napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni.
A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. E jeles napon búzaszemeket kezdtek csíráztatni, amelyek Karácsony tájára zöldültek ki. Ma sok helyütt az adventi oltárt, az ünnepi asztalokat díszítik a kikelt búzával.

2013. december 6., péntek

Myriai Szent Miklós


~ Krisztus után 245-ben a Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben elzarándokolt Jeruzsálembe. A zarándok útról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
~ Myra városa (Demre), abban az időben Anatólia központja, a kalózok Mekkája volt. Az összerabolt kincsek, jó gazdasági alapot teremtettek az utókornak is. Mediterrán éghajlata kedvezett valamennyi déligyümölcsnek, a kertészeteknek. Így a kereskedelem, narancs és olajültetvények gazdagságot biztosítottak a lakosságnak. Myra városában a püspöki kar elanyagiasodott, és korrumpálódott. Ezért a püspökök sűrűn váltották egymást. Abban az időben a püspöki tisztért való versengésben már nem tudtak megegyezni, és négynapi vádaskodás, és önjelelölések után, valamint az egyik főpap látomására, a püspöki kar határozatot hozott: "az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőként jön be a városkapun." Ekkor érkezett a városba, a jeruzsálemi zarándok útról hazafelé tartó Miklós pap. Azonnal, mint főméltóságot fogadták a városkapuban, és vezették a püspöki kar elé, ahol rögtön püspökké választották. ~
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját megalapozó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három eladó sorban lévő leánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy segítsen a családon, és hogy a többiek férjhez tudjanak menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, majd bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az arany pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy hóborította Taurus hegyen élő Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adományozott előzőleg Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos jótevő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezekért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba"-nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa".
A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. ~


2013. december 4., szerda

Szent Borbála (Barbara)


~ Szent Borbála Jézus Krisztus tiszta tükre volt, ezért sugározza az örök szentség világosságát. ~

Szent Cecíliához és Alexandriai Szent Katalinhoz hasonlóan Borbála tisztelete is jóval megelőzi a 7. századból ránk maradt latin, görög, szír és örmény nyelven megírt legendát, függetlenül attól, hogy a hitelesnek tekintett források nem beszélnek róla.
Szent Borbálát (Nikodémia +306. körül), Dioscurus nevű előkelő gazdag ám pogány apja, kereskedelmi útjainak idejében mindig egy magas toronyba záratta. A legenda szerint Dioscurus a keresztény vallástól féltette nagyon szép és okos leányát. Ezért záratta egy félreeső magányos toronyba. Borbála fogságában még jobban vágyott a keresztségre. Origenes alexandriai bölcshöz irt levelében arra kérte, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes megértette az okos Borbála kérését és elküldte hozzá Bálint nevű papját, aki megkeresztelte. A toronynak, ahol fogva tartották két ablaka volt. A Szentháromság megvilágította Borbála lelkét, így apja távollétében rávette az építőket, hogy a Szentháromságban vetett hitének jeleként, vágjanak a torony falába egy harmadik ablakot is.
Borbála bíró elé került, apja akaratából kínzásoknak volt kitéve, de Krisztusba vetett hite által félelem nélkül tűrte a szenvedést. Elvetemült apja saját kezűleg vetett véget leánya életének (+306). Büntetése azonban nem maradt el, szörnytettének színhelyén villám sújtotta halálra.
Halála után Borbála sírjánál megkezdődtek a csodák.
Szeretik és tisztelik Szent Borbálát Ciprus szigetén, az Égei szigeteken, Görögországban, a Balkánon és Örményországban, Grúziában miképpen Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában és Magyarországon is nagy tekintélynek örvend.
Szent Borbála napjának hagyománya a borbálaág vágása. A szokást a szent legendájának az a mozzanata élteti tovább miszerint a megkínzott szűz fejére Jézus Krisztus a paradicsomkert virágaiból készült koszorút helyezett, mire Borbála összes sebei meggyógyultak.
Gazdag magyar népszokásunk hagyománya a szülőföldünk vidékein, december 4-én Szent Borbála napján, cseresznyefa ágat vágni, bevinni a szobába és vízben tartani. Az ág Karácsonyra kivirágzik. Ez Borbálán keresztül a szívünkben kivirágzó szeretetre
utal, ha Jézus Krisztus él benne.
A népi tisztelet Borbála védelmébe ajánlotta a hegycsúcsokat és erődítményeket. A puskapor feltalálása után Borbála lett a tüzérek védőszentje, valamint a tűzveszélynek is kitett bányászok védőszentje. A magányos torony meglévő két ablaka mellé vágatott és a Szentháromságot jelképező harmadik ablak építésének emlékére , Borbála a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.
Borbála Ókeresztény vértanú volt, a magyar középkor és barokk világ egyik legtiszteltebb nőszentje. Tisztelete virágzott az egész magyar középkorban és az utókor paraszt világában.


Assisi Szent Ferenc Naphimnusza

 
Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Mind Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.

Áldjon, én Uram, a mi öcsénk a Szél
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.

Áldjon, én Uram, hugunk a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.

Áldjon, Uram, mi testvérünk a Tűz,
kit világul az éjszakába gyújtasz.
Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az.

Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok szines virággal élénk.

Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háboruság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsájt szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.

Áldjon, én Uram,
mi nővérünk a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.

Dicsérjétek s áldjátok az Urat
s adjatok hálát Neki
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!

2013. december 1., vasárnap

Jézus imája - Az őskereszténység imája


~ Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád... Nem azt kérem Tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint Te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én Benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, Te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy Te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek. ~